Judit reggeli látogatásából tudjuk meg, hogy András édesapja a hétvégén meghalt, ám András folytatja a munkát. Orsolya érkezik hozzá. Úgy tűnik, a nő megbánta, hogy bevallotta Andrásnak, annak idején megszülte a lányát. Megkönnyebbülést nem, sokkal inkább szégyent érez. Terhességének időszakáról mesél, melyet a debreceni nagymamánál töltött, ugyanott, ahol szülei hagyták, mikor kimentek Amerikába. Egy elszólásból kiderül, a 9 éves Orsolya valójában egy teljes éven át nem látta a szüleit. Beszámol még egy elhagyatásról: 7 éves volt, amikor az anyjával - aki mindenórás terhes volt Orsolya húgával - vásárolni mentek, ám vásárlás közben az anya elájult. Orsolya ezt követően hetekig nem látta anyját. Azóta a szülés gondolata összekapcsolódik benne az elvesztés, az elhagyás és a halál gondolatával. Elárulja, kiderítette a lánya nevét és tartózkodási helyét, meg akarja látogatni. András ezt szemmel láthatólag helyteleníti.