Az első epizódban a hét elcsigázott kufli egy hideg, szeles napon a szép, zöld rét közepén egy kupacra lel, ahol mindnyájan barátságos, kis üreget ásnak maguknak, hogy legyen hol lakniuk.
A kuflik az első reggel éhesen kelnek fel. Pofánka javaslatára gombát keresnek reggelire, de az ötlet nem vállik be. Pofánka már az első harapás után léggömbbé változott.
mit tesznek a Kuflik, ha az árvíz kiönti őket az otthonukból...
Az Elhagyatott Réten szerdánként van a Bújócskázás Világnapja. Szerda van, így a kuflik is bújócskázni kezdenek. Valér a hunyó. Mindegyik kufli talál magának búvóhelyet, csak Bélabá, a legöregebb kufli nem tudja, hova bújjon. Tanácsot kér egy lábascsigától. A csiga szerint Bélabá leginkább egy öreg, kiszáradt fára hasonlít, úgyhogy legjobb lesz, ha a fák között rejtőzik el. Bélabá így is tesz....
A kuflik visszatérnek! Vagyis mi térünk vissza az elhagyatott rétre, ami nem is olyan elhagyatott, hiszen a hét kufli mellett rengeteg érdekes lakója van: többek közt beszélő varázsgombák, lókutya és pár mezei sügér. Most ráadásul ünnepelnek: Titusz születésnapját egy egészen különleges ajándékkal, meg a szilvesztert. Igen, és ebben az sem zavarja őket, hogy történetesen nyár van. Hatalmas jelmezes mulatságot csapnak zenekarral, tánccal, lampionokkal. A vicces, házilag barkácsolt jelmezek versenyén kiderül, hogy elég nagy divat kuflinak lenni... Szerintünk is mindenki legyen kufli, legalább egy kis ideig, mert kuflinak lenni a legjobb dolog a világon!
Titusznak születésnapja van, és barátai elhatározzák, megajándékozzák az ünnepeltet. A választás egy zacskó magra esik, csak azt nem tudják a kuflik, milyen magot adnak Titusznak.
Az elhagyatott réten mindig hét ágra süt a nap és halmokban áll a vadmarcipán... NEM! A kuflik élete sem könnyű! Időnként például olyan vakítóan ragyog a telihold, hogy Fityirc és Valér nem tud aludni tőle. Nincs más hátra: le kell kapcsolniuk a Holdat. De hogyan lehetne eljutni a Holdba, ha a kuflinál éppen nincsen zsebrakéta? És ha ez nem lenne elég, egy békés, szundikálós délutánon Hilda és Bélabá véletlenül az egész rétet a feje tetejére állítják. A rét összes lakójának össze kell fognia, hogy visszafordítsák. Tarts a kuflikkal, mert az elhagyatott réten lenni a lehető legjobb elfoglaltság!
Egy késő nyári délutánon Hilda és Bélabá sétálni indul. Egy ligethez érve Hilda egy különös, kulcslyuk alakú odúra lesz figyelmes az egyik fa törzsén. Bélabá szerint nem csak olyan, hanem valóban az is. Ha pedig így van, akkor valahol bele illő kulcsnak is kell lennie! Elő is bukkan egy vakond, egy jókora kulccsal. Bélabá elkéri tőle, bedugja a kulcslyukba, és elfordítja. A két kufli először azt hiszi, hogy nem történt semmi, ám aztán kiderül, hogy épp ellenkezőleg, nagy baj lett: fejre állt az egész rét!
A kuflikkal már sok minden megesett, de ilyen még sohasem! Reggelre kelve szőrén-szálán eltűnt otthonuk, az elhagyatott rét! Vajon mi történhetett? Fityirc és barátai megpróbálnak rájönni a titokra, ami nem egyszerű feladat, hiszen egy láthatatlan réten még a titkok is láthatatlanok! Persze egy látható réten sem mindig könnyű az élet! A másik mesében Hilda elindul, hogy keressen magának egy csinos kalapot, de egyáltalán nem olyat talál, amilyet szeretett volna…
Pofánka egy torkos medvegyíkot talál a réten. A kis állat nemcsak sokat eszik, de gyorsan nő. Hamarosan kinövi Pofánka üregét, és eleszi a kuflik elől a finomságokat. Így nem csoda, ha hamarosan szeretnének megszabadulni a torkos állattól!
Azt hihetnénk, hogy télen igazán unalmas az elhagyatott rét, a kuflik szomorúan gubbasztanak a kufliüregeikben meleg teát hörpölgetve Nem! Titusz és Pofánka kalandra éhesen felkerekednek, hogy jóbogyót szerezzenek a rét egy eldugott zugában. Ám a behavazott réten nem egyszerű hazatalálni. Minden hókupac alatt valami más rejtőzik! Arról nem is beszélve, hogy a tavasz beköszöntével milyen furcsa látogató érkezik a kuflikupachoz. A szőrös kis állatot Pofánka rögtön a szívébe fogadja, és Bruminak kereszteli ám Brumi nem mindig marad olyan édes apróság, mint első nap...
Újra itt vannak a kuflik! Őket már jól ismeritek. Na de ki lehet a mohamanyi? Valaki, aki nyöszörög és panaszkodik, mert olyan régóta nem talál mohát, hogy már egészen elszürkül. A kufliknak pedig nem szokásuk cserben hagyni azt, aki segítségre szorul! Ám az elhagyatott réten alig van moha. Lehet, hogy itt már csak a varázslat segít? Ha pedig már így belejöttek a mohagyűjtésbe, Valérnak is segítenek kitalálni, mit gyűjtsön furcsa alakú dobozába. A kuflikkal mindig izgalmas az élet, irány az elhagyatott rét!
Egy őszi délutánon Bélabá molyrágta nyakkendő-gyűjteményét rendezgeti a kupac oldalában. Amikor az arra szökdécselő Valér meglátja, kitalálja, hogy ő is gyűjteni fog valamit! Amikor a többiek meghallják ezt, megpróbálják ötletekkel segíteni barátjukat. Egyik ötlet sem igazán jó, ezért elhatározzák, hogy gyűjtő expedíciót szerveznek Valérnak. Amikor elindulnak, észreveszik, hogy Fityirc nincsen sehol. Hiába kiabálnak neki, így végül nélküle indulnak el.
A Hilda kalapja című Kufli epizódban egy szép tavaszi reggelre ébrednek a kuflikupac lakói. Hildát annyira megihleti a kikelet, hogy kedve támad egy csinos tavaszi kalapra. Mivel még egy sincs neki, Valérral kalapalapanyag után indulnak az elhagyatott rétre.
A Tengerre, kuflik! részben egy nyári zivatar szalad át az elhagyatott rét felett. A kufliüregek ezúttal sértetlenek maradnak, viszont – a kuflik legnagyobb örömére – rengeteg pocsolya marad a rét füvén. Miközben pocsolyákból pocsolyákba ugrálnak, a kuflik megpillantanak egy tavat. Rögtön elhatározzák, hogy kalózhajó csatát rendeznek rajta.
Hogyan alakul meg a világ első kuflizenekara? Egy reggel a koranyár vidám hangjaira ébrednek a kuflik. Madarak csirpegnek, bogarak zözögnek, csigák szuszognak, ürgék hümmögnek, cickányok ciccegnek, és még sokan mások dalolnak boldogan szerte a réten. A kuflikat magával ragadja a rétlakók éneke, szeretnének ők is csatlakozni hozzájuk.
Egy őszi napon - a már hetek óta tartó - unalmas semmittevés közepette Zödön és Valér észreveszi Bélabát, amint távolabb a kupactól a földön fekszik. Azt hiszik baja esett, ezért a segítségére sietnek. Szerencsére kiderül, hogy Bélabá jól van, csak odalent a fűben heverészve a macskalegyek őszi bálját figyeli éppen.
Egy békés délelőttön Hildán kitör a takaríthatnék. Hirtelen nagyon szemetesnek látja lakókupacukat, úgyhogy nagy nehezen ráveszi a többi kuflit, hogy közösen kitakarítsák, aztán feldíszítsék otthonukat. Természetesen a lustálkodó társaságnak semmi kedve az egészhez. Végül, kénytelen-kelletlen, mégis előveszik zsepseprűiket és söprögetni kezdenek a kupacon. A nagy munkában jól jön egy kis szötymag is.
Az őszi éjszakán nagy szél süvít keresztül a kuflik lakta réten, lefújva a környék összes bokráról a leveleket. Reggel Pofánkát nagyon elszomorítja a kopasz ágak látványa, ezért elhatározza, hogy visszavarrja helyükre a leveleket. Hilda és Fityirc csatlakozik hozzá a zseb-varrókészletével.
Bélabá gyerekkorában kapott távcsövével nézelődik a kupac tetejéről, amikor hirtelen kiesik egy apró csavar, és elgurul a távcső lencséje. Valér szerint egy ilyen öreg távcsőbe még réten termő csavarcserjéken sem terem megfelelő csavar. Egy arra járó grabancos baflag azt javasolja a kufliknak, hogy nézzenek körül a csocsótány régiség boltjában, ahol szinte minden kapható.
Egy májusi napon Hilda elhatározza, hogy hernyótökmagot fog ültetni. Mivel ezt a magot húsz nyúlláb mélyen kell elültetni, Zödön segítségét kéri. A legzöldebb kufli semmilyen kérésre nem tud nemet mondani, ezért hamar ásni kezd a Hilda által megjelölt helyen. Az ásás nagyon jól halad, amikor Zödön hirtelen eltűnik a gödörben. Vajon mi lapul a föld alatt?
Az unalmas téli napon a kuflik azon töprengenek, mivel üssék el az időt. Végül elhatározzák, hogy jégcsapgyűjtő versenyt rendeznek odalent a réten. Már épp indulnának, amikor a beszélő fatuskó emlékezteti őket, hogy ahányszor elindulnak, mindig valami nem várt kalandba keverednek. A kuflik hallgatnak rá, és elhatározzák, hogy ezúttal szánt szándékkal nem csinálnak semmit, hogy kipróbálják, „mi történik, amikor nem történik semmi".
Egy őszi napon Bélabá ugródudor zsibbadása kiújul, ezért ugrándozni indul az elhagyatott rétre. Útközben találkozik egy peckes nyúlbogárral, aki azt javasolja, hogy látogasson el Doktor Furcsához. Bélabá megfogadja a tanácsot. Eközben az otthon maradt kuflik keresni kezdik Bélabát, Titusz vezetésével nyomozást indítanak utána.
Pofánka és Valér éhesen fekszik a kuflikupac tetején, s mindenféle csemegéről ábrándozik. Pofánkát a Valér által felsorolt kínálat nem győzi meg, valami ritka finomságra vágyik, ám maga sem tudja, hogy pontosan mire. Csatlakozik hozzájuk a többi kufli is, de senki sem rukkol elő a megfelelő étellel, hiába böngészik zseb-receptgyűjteményeiket. A porcukros pióca, mézes molylepke, karamellás kavics felhozatallal szemben a beszélő fatuskónak akad egy igazán jónak tűnő ötlete. Azt javasolja, főzzenek a kuflik Puffpudingot.
Egy őszi délután Fityirc a kuflikupac tetején fekszik kedvetlenül. Kedvenc lila gombját egyik zsebéből a másikba teszi, majd sóhajt egy nagyot. Erre legnagyobb megdöbbenésére megjelenik mellette egy sámli a fűben. A kufli nagyon csodálkozik, mert nem tudott róla, hogy a gomb-zsebrerakás sóhajtás kíséretében igazából egy máshogyoszkóp-előhívó varázsige. A sámli ugyanis nem rendes sámli, hanem egy máshogyoszkóp, amire ráülve mindent olyannak látunk, amilyen igazából szeretne lenni.
Egy hajnalon Valért különös ötlet ébreszti fel. Az jut eszébe, milyen mókás lenne pofavágó versenyt rendezni barátaival! Gyorsan fel is kelti őket, aminek természetesen egyikük sem örül. Nagy ásítozások közepette, hosszú, álmos vitába kezdenek a kupac tetején, aminek során egymás után vágják a furábbnál furább arcokat.
