Érzéki és tudattalan, talán ez a legjobb szókép, amely jellemzi ezt a neo-Freudista elszólások gyűjteményének filmjét. Az ötvenes-hatvanas évek kommunista terrorja elől a privát szféra védettségébe húzódnak a családok és eközben az ősrégi emberi drámák, fojtott szerelmi összefüggések alig látható, de mégis kitapintható kapcsolatrendszerek válnak spontán feltárulkozással a nézői birtokává. A privát életben minden megy tovább, még akkor is, ha önkéntelen szereplői nem is látják magukat, vagy amit épp néznek. E a privát film éppen a láthatatlan és érzéki viszonyok soha nem látott IelepIeződése.
Sensual and unconscious, perhaps this is the best metaphor characterizing a “neo-Freudian-slip” film. Hungarian petite-bourgeois families find protection from the terror of communism in their private sphere and the ancient human dramas, muffled amorous dependencies, the hardly visible, but yet palpable relationships are grasped by the viewers’ eyes through coming into sight meditatively. In private life, everything goes on even if the spontaneous actors do not see what they look at. This film is exactly what it seems to be: the never before seen denouncer of invisible and sensual relationships.
